Jamie

7.rész

Munka és Szex

A dolgaink Johnnal elég jól mentek, szinte soha nem veszekedtünk, a munkahelyemen Nancy csak úgy emleget minket, mint az álom pár, mert sose panaszkodtam. Amúgy Nancy egy 32 éves, barna rövid hajó, erős csontozatú mindig vidám nő volt, annak ellenére, hogy volt egy 1 éves kölyke. Szóval sikerült egy barátot szereznem, akivel ebéd időben tudtam beszélni vagy elmenni a városba csavarogni. Egy ilyen  munka utána kiruccanás után elég későn értem haza. John a kanapén ült alsónadrágban, zokniban és a laptoppal az ölében.

- Hiányoztál. –megcsókoltam és leültem mellé.

Nem válaszolt csak bámulta a monitort faarccal.

- John valami baj van?

- Be kell zárnom a rendelőt?

- Tessék? Miért?

- Az elmúlt két hónapban több volt a kiadás, mint a bevétel.

- De most október van  csak most fog jönni a hideg és most fog az összes kis dög beteg lenni.

- Nem csak ez baj, de mióta ideköltöztünk és eladtam a régi üzletet,a beteg állatok száma csökkent. Az én rendelőm mellett még van 4 a környéken és hozzám alig járnak.

- John ez az életed nem adhatod csak így fel.

- De Jamie feladom, holnap kipakolok. –felállt és átült az asztalhoz.

Másnap már kora hajnalban bement és kirámolta a helyet, nem tudom mit csinált a berendezéssel. Csak azt tudom, hogy nagyon rosszul érintette az egész. Napokon keresztül nem beszélt velem csak ült a kanapén és tévét nézett és Michhel telefonált. És ez engem is eléggé megviselt.

- Mi a baj? –kérdezte Nancy kedd délelőtt.

- Nincsen semmi.

- Már tíz éve vagyok házas, tudom milyen az amikor egy kapcsolatban gondok vannak. És amúgy is az egész az arcodra van írva.

- Tudod John mostanában eléggé lehangolt, mert be kellett zárnia a rendelőjét.

- Gyere igyunk meg egy kávét.

A munkahelyemmel szemben volt egy olasz kávézó és oda ültünk be.

- Nekem bármit elmondhatsz kislány, már régóta a szakmába vagyok. –belekortyolt a latéjébe és hátra dőlt.

- Hát nem is tudom. –hezitáltam. – Igazából  csak annyi, hogy nem lehet hozzá szólni, mert már rögtön kiborul. Ő azt állítja, hogy magányra van szüksége, de közben meg egész nap beszél a haverjával.

- Mióta nem dugtatok?

- Tessék? Ez, hogy jön most ide? Én arról panaszkodok, hogy férjem depressziós te meg a nemi életemről faggatsz?

- Kis csillag, tudom jól mit csinálok. Szóval mióta?

- Négy hete. –böktem ki.

- Akkor mindent értek.

- Ez, hogy függ össze? Kérlek magyarázd el.

- Tudod ti még eléggé a házasságotok elején jártok és ti világotok le van szűkülve az ágyra és a munkára és mivel Johnnál kiesett a munka maradt a szex. Jól tudom miről beszélek már tíz éve vagyok egy olyan ember felesége,aki minden reggel talkshowt néz és kezes-lábasban alszik, de minden baromságának ellenére szeretem. A szikra közöttünk már alig szikrázik és az évek múlásával egyre jobban fogy, de amíg csak élek szeretni fogom. És nem akarom, hogy a tiétek ilyen gyorsan kialudjon.

- Szóval azt javaslod, hogy munka után erőszakoljam meg?

- Igen valami hasonlót.

A nap többi részén azon gondolkodtam, hogy hogyan kelthetném fel John érdeklődését. Johnnak nem voltak perverziói, nem szerette ha hangosan üvöltöm a nevét közben, de azt se mondhatnám, hogy keresztény lélek lett volna egyszerűen csak hagyományos módon csináltuk. Arra  is gondoltam, hogy veszek valami nevetséges, csipkés fehérneműt, de úgy voltam vele, hogy majd úgy leveszem akkor meg minek költsem a pénzt. Mikor haza értem John változatlanul a kanapén terpeszkedett és tévézett. Gyorsan letettem a táskámat és beálltam a tévé elé.

- Jamie menny arrébb, nem látom a képernyőt. –kihajolt,hogy lásson.

- Már hetek óta csak itt ülsz és nem foglalkozol velem.

- Most arra van szükségem, hogy pihenjek kicsit.

- Tudom, hogy most ez nehéz időszak neked, de ne csináld ezt. Tönkreteszed magadat. –lassan odamentem hozzá és bele ültem az ölébe.

- Mit akarsz? –nézett rám bosszankodva.

- Szerinted? – a rágót, ami a számban volt felfújtam majd kidurrant.

- Jamie… -elmosolyodott.

- Tudom, hogy te is akarod. –teljesen hozzá simultam.

- És tudod, hogy én melletted gyenge férfi vagyok. –megcsókolt és hátra döntött a kanapén.

Az ingemet szétfeszítette majd ledobta a földre, én is levettem róla a fölsőjét és elhajítottam. Ő elkezdett neki esni a nadrágomnak, kigombolta, lehúzta a sliccemet és benyúlt a bugyimba. Megcsókoltam és beletúrtam a hajába, többet nem igen tudtam tenni ugyanis John ujjai a már bennem voltak és én teljesen átadtam magamat az élvezetnek. Majd pár perc múlva kihúzta őket és felült.

- John, valami baj van?

- Jamie, -hangja kétségbe esett volt. – Nem áll fel.

- Mi?

- A farkam nem áll fel. Nem áll fel… -mondogatta újra és újra majd lecsúszott a földre és a hátát a kanapénak döntötte.

- Nincsen semmi baj. –lemásztam hozzá.

- Jamie, én nem lehetek munkanélküli és impotens egyszerre. –arcát kezébe temette.

- Dehogy vagy te impotens csak a stressz kikészít és egy idő után te is kifogsz.

- Nem érdekel. Nem akarok egy olyan világba élni ahol még a saját nejemmel se fekhetek le.

Bármit mondtam neki nem hallgatott rám. A következő hetekben úgy éltünk egymás mellett, mint a szellemek, már egyáltalán nem beszéltünk, egy ujjal se ért hozzám és nem kért a főztömből. Volt, hogy órákra eltűnt és estig nem jött haza csak arra tudtam gondolni, hogy Michaellel van. November közepén egy pénteki napon ültem az irodámban és egyszer csak megcsörrent a vonalas.

- Igen? –szóltam bele a telefonba.

- Mi van rajtad? – John volt az.

- Megmondtam ne zavarj ilyen hülyeségekkel, vedd ki a kezedet a nadrágodból.

- Komolyan, mi van rajtad?

- Rendben, -lenéztem magamra. – egy kék blúz és egy fekete derék szoknya.

- Akkor még szerencse, hogy készültem. Fordulj hátra.

Megfordultam a székkel és egy öltönyös ember állt velem szemben egy ruhával a kezében, ami egy vállfán pihent, amit egy nejlon védő fedett.

- John, mi a franc?

- Nézd meg. –biztatott.

Lehúztam a cipzárt a fólián, egy hátul nyitott fekete ruha volt. A szabása és az anyaga is tökéletes volt.

- Egy gyönyörű. –súgtam a telefonba.

- Nézd meg jobban.

Az öltönyös fickó mosolyogva előhúzta a ruha címkéjét. Az nem hittem a szememnek. Egy dior ruha boldog tulajdonosa lettem.

- John meg öllek, ez baromi drága lehetett. –visítottam a készülékbe.

- Szóval tetszik. –ugyanazon az édes hangon, mint régen. –Érted megyek nyolcra. –lerakta a telefont.

Este már fél órával előbb ott volt értem, de egy szót sem szólt míg meg nem érkeztünk az étterembe.Leültünk és ő csak mosolygott rám, mint, aki tud valamit, de nem akarja elárulni.

- Gyerünk, bökd már ki mi van!

- Jamie, vettem neked egy álom szép ruhát és elhoztalak ide. Kérlek engedd, hogy gyönyörködjek benned.

- Borzasztó vagy. - felnevettem.

- Nem, te vagy borzasztó. –megfogta a kezemet majd intett a pincérnek, aki pezsgőt hozott nekünk.

- Kezdem azt hinni, hogy valami nagy dolog történt. Talán terhes vagy?

- Nem kedvesem, nem vagyok az. Ennél sokkal jobb hírem van. –felemelte a poharát. – Holnap újra munkába állok.

- Ez remek hír. És hol? –én is felemeltem a poharat és koccintottunk.

- Az állat klinikán. Azt mondták, hogy nagyon tehetség, fiatal vagyok. – belekortyolt az italába.

- Vagyis nem mondtak semmi újat. –beleharapott az alsó ajkába.

- Imádlak.

- Ne mond el senkinek, de én is. –suttogtam.

Amikor haza értünk John egyből lefeküdt aludni ahogy az elkövetkező napokban is tette. Olyan volt, mintha öreg házasok lennénk, Johnt lefárasztotta a munka

- Most munka van, de szex nincs. –panaszkodtam Nancynek.

- Nem vagyok az anyád, hogy helyetted oldjam meg a saját házasságodat.

- Ha az anyám lennél akkor nem is mondanám ezt el neked. –felültem az asztalára.

- Jamie, drágám –ránézett az sórájára. – most mennem kell a kislányomhoz, aki valószínűleg már a mellem után sír. –felállt az asztalától és hátat fordított nekem.

De mielőtt még elindult volna visszafordult.

- Ha tényleg egy jó tanácsot akarsz, a férfiakat izgatja, ha egy irodában csinálhatnak meg.

Nancy mindig tudta, hogy mit mondjon, ő volt az az ember, akire nekem szükségem volt. És ahogy minden tanácsát ezt is megfogadtam. Ebéd időben fogtam a kabátomat és metróra ültem, hogy Johnt eltudjam kapni a szünetében.  A metrótól még tíz percet kellett sétálnom és persze, hogy akkor kezdett el zuhogni az eső amikor éppen végig szambáztam a 67. és 69. utca között. Mikor megérkeztem a klinikára John a munkatársaival beszélgetett a büfénél. Amikor oda értem John nyakába ugrottam és megcsókoltam, ő csak értettlenül nézett rám majd miután bemutatott a barátainak arrébb mentünk.

- Mi a francot keresel itt?

- Hiányoztál. –affektáltam.

- Aha. –magához húzott, megcsókolt és én meg beleharaptam az alsó ajkába.

- Merre van az irodád? –kérdeztem.

- Az irodám?  Fent az elsőn. Miért? –esküszöm olyan volt, mint, aki nem érti miért vagyok ott.

- Megakarom nézni. –elmosolyodtam.

Fellifteztünk az első emeltre majd elvezetett az irodájához. Kinyitotta előttem az ajtót én meg gyorsan lekaptam magamról a ballon kabátomat, ami tiszta víz volt. John irodája egy kis lyuk volt egy íróasztallal és egy kis ablakkal, hisz nagy idejét a rendelőkbe, műtőkbe töltötte. Ide csak a papír munkát megírni vagy pihenni ment. Felpattantam az asztalára és lábaimat terpeszbe raktam.

- Gyere ide. –kinyújtottam a kezemet és magamhoz húztam.

- Mit művelsz? –kérdezte halkan.

- Zárd be az ajtót. –utasítottam. ő pedig engedelmeskedett nekem.

- Ez biztos jó ötlet? –újra a lábam között állt.

- Ha nem ismernélek azt hinném, hogy szűz vagy. –megcsókoltam, ő nekem nyomta magát.

Olyan volt, mint régen. John ügyetlenül a melleimet fogdosta egyik kezével, míg  a másikkal a bugyimmal bajlódott. Miután rájött, hogy egy kézzel nem sok mindenre fog menni ezért elengedte a cicimet és mindkét kezével a megragadta a bugyimat és lehúzta rólam majd háta mögé dobta. Gyorsan kikapcsoltam az övét és letoltam a nadrágját. Miközben ott állt előttem letolt nadrágban úgy éreztem magamat, mint egy 17 éves kislány, aki az öltözőbe készül elveszteni ártatlanságát. Bár már rég nem voltam 17 ahogy John sem, de kapcsolatunkra mindig jellemző volt a gyermekiesség, de mi szerettük így élni az életünket. Szóval ott voltam én az asztalon bugyi nélkül, ő meg alsónadrágban állt előttem. Óvatosan hátra dőltem az asztalon, vigyáztam ne, hogy valami beleálljon. John letolta alsóját és ahogy elnéztem már nem játszott az impotencia. Lassan és gyengéden belém tolta magát, amire felnyögtem.Az egész inkább vicces volt, mint izgató persze John jó volt, mint általában, de amikor felkiáltott mert éppen pár fontos iratot gyűrtem a hátammal és majdnem elesett a saját nadrágjában, ami a bokájáig volt letolva azt hittem hangosan felnevetek. A lényeg az volt, hogy az életünk újra visszazökkent a normál kerékvágásba.