Jamie

6.rész

Az út hazafelé

Életem egyik legjobb döntése volt az, hogy hozzá menjek Johnhoz. Nemcsak azért, mert kikerültem arról a lepratelepről, hanem, mert John volt az az ember, aki igazán szeretett. Még,ha nem is ismerte az igazi Jamiet, ő szeretett. És be kell, hogy valljam én is elkezdtem megkedvelni őt. Imádta amikor főztem pedig borzalmas voltam a konyhába, de ő szerette. Ha felvettem a piros kötényemet ő odajött hozzám és azt mondta: „Már alig vártam, hogy újra főzz”.  Ő volt az, aki boldogságot hozott az életembe. És annyira jó érzés volt, hogy ő attól boldog, hogy én boldog vagyok.  Szóval boldog voltam és imádtam boldog lenni. De aztán a munkahelyemen a szívatások újra kezdődtek és ez eléggé megviselt.

- Jamie! –üvöltött ki nekem Rogers.

- Igen? –gyorsan besiettem az irodájába.

- Mit csinál ma este? –hátra simította szőke haját.

- Nem tudom, gondolom a férjemmel vacsorázok.

- Mit szólna, ha elvinném valahova este?

- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet uram.

- Szerintem meg az. –beleharapott alsó ajkába.

- Én nem megyek magával sehova.

- Akkor sajnos ki kell, hogy rúgjam kedves Jamie.

- Ezt nem teheti.

- De. –mosolygott.

Kinyitottam az iroda ajtaját és kiléptem rajta. Még utánam szólt.

- Nyolckor az irodám előtt!

- Seggfej. –zsörtölődtem magamba.

Két választásom volt, vagy lefekszek ezzel  a pöccsel vagy kirúgatom magamat. Az utóbbit simán megtehettem volna, de szerettem a munkámat és nem akartam, hogy John keressen egyedül. Így kitaláltam egy harmadik verziót. Megvártam míg haza megy  utána én bementem az irodájába és elkezdtem feltúrni a fiókjait. Tíz perec után megtaláltam az „arany jegyet a csokigyárba”, vagyis egy szerződés papírjait, amit nemrég kötött egy másik bróker vállalattal. Miközben olvastam a papírokat fél percenként az ajtóra néztem, nehogy valaki vagy ő benyisson. Szerencsére senki se zavarta meg a kis akciómat. A papírokat kivettem a dossziéból és átraktam az enyémbe. Mielőtt távoztam volna körebe néztem, szemem megakadt a fénymásolón.

- Még szerencse, hogy szoknyába jöttem. –mondtam magamba.

Felpattantam a gépre és lenyomtam a zöld gombot. Vagy 20 példányban lefénymásoltam a fenekemet, azokat utána beleraktam a dossziéba a szerződés helyére. Majd haza húztam. A szerződéseket biztos helyre raktam, Johnnak írtam egy levelet, hogy munkavacsorára kell mennem. Este nyolc előtt már az irodája előtt álltam kiöltözve. Vörös koktélruha és nerc bunda. Késett

- Sajnálom, hogy késtem, de a nejem feltartott. – megigazította nyakkendőjét. – És még be kell szaladnom az irodába pár papírért. –beviharzott a helységbe.

Pár percnyi várakozás után hallottam ahogy egyre hangosabban káromkodni kezd majd be mentem.

- Valami baj van? –megálltam az ajtóba.

- Ez meg micsoda? –felemelte az egyik fénymásolatot.

- Hát egy női fenék azt hiszem.

- Ne szórakozzon velem kislány! Hol vannak a papírok?

- Miért ideges ennyire? –lassan elindultam felé.

- Hogy ne legyek ideges?! Pár fontos irat eltűnt és maga felelős ezért.

Miközben sétáltam hozzá mutató ujjamat végig húztam az üveges asztalon. Mikor végre előtte álltam falhoz nyomtam.

- Ne idegeskedj. –kezemet végig húztam az arcán.

Becsukta szemeit és én ezt kihasználva golyóit megmarkoltam és jól megszorítottam. Felkiáltott.

- Ugye nem jó érzés, ha megszorongatják a töködet? –ellökött magától és ráestem az asztalra.

- Jézus, te elmebeteg ribanc.

- A Jamei is elég lesz. –feltápászkodtam.

- Hol vannak az iratok. – a golyóit markolászta.

- Visszakapod őket, de lenne pár kérésem. Először is, többet rám se nézel, nem gondolsz rám, nem szólsz hozzám. Másodszor, áthelyezel az alattunk lévő emeletre és ha ezeket betartod akkor elpostázom neked a papírokat.

- Fel is jelenthetnének.

- Az nem lenne valami ötlet. Mert tudod a szexuális zaklatás  nem játék és tudod egy ilyen elesett nő,  mint én nem tud védekezni a csúnya gonosz főnöke ellen.

- Menj a picsába. – a falhoz dőlt.

- Szegény Mr. Rogers. –kezemet a csípőmre raktam. –Hogyan tudnék segíteni?

- Csak menj el, holnap már lent kezdesz.

Mielőtt kimentem volna az ajtón visszafordultam.

- És egy tanács Steve, ne baszakodj velem.

Ahogy kiléptem az utcára cigit gyújtottam magamnak, hisz nem minden nap cseszek ki a főnökömmel. Úgy döntöttem haza gyalogolok nem fogok taxizni. Augusztus volt a bunda csak melegített, de nem zavart. Büszkén sétáltam az utcákon, olyan érzésem volt, mintha egész New York üres lenne. Egy pillanatra behunytam a szememet és elképzeltem ahogy egyedül sétálok az utcában, a kocsik és emberek által kiadott zajok megszűntek csak a magassarkúm kopogását hallottam. Amikor kinyitottam a szememet újra visszacsöppentem a valóságba. A haza vezető út gyalog egy órába telt volna, az irodában csak félórát töltöttem el, hogy elüssem az időt beültem egy bárba. A hely, ahova beültem pici és elhagyatott volt. Leültem a pulthoz és kértem egy vodka martinit, mikor kikaptam felnéztem a tévére, ami a falra volt szerelve. A készülék előtti asztalnál Mich ült, gyorsan elfordítottam a fejemet, de ő észrevett.

- Jamieee! – leült mellém a sörével.

- Nem hittem volna, hogy egy lepukkant krimóban foglak újra látni. –odafordultam hozzá.

- Én meg nem gondoltam volna, hogy újra kiállsz a sarokra. –megfogta a bundát.

- Munkavacsorán voltam. –összehúztam magamon a kabátot.

- Aha, -beleivott a sörébe. – és gondolom nagyon kielégítő volt.

- Nagyon vicces vagy. –gyorsan lehúztam az italt, amit rendeltem majd felálltam.

- Jaj nem akartalak elijeszteni. Ülj már vissza. –megfogta a karomat.

- Rendben, de akkor meg kell magyaráznod, hogy értetted azt, hogy „többet tudok én rólad, mint amit te hinnél” ?

- Jamie, drága Jamie. Tudod a mi kis városunk eléggé kicsi. –közelebb húzódott. –És sok mindent beszélnek az öregasszonyok,a pultosok, drogosok és hát az ember akaratlanul is hall dolgokat. Nem voltál te mindig ilyen rendes asszonyka, mint most. Tudom kikkel lógtál, kikkel kavartál, tudom miket csináltatok suli után, mindent tudok.  Csak egy kérdésem lenne. John is tud ezekről vagy ő csak a édes Jamiet ismeri?

- Semmi közöd a házasságomhoz.

- De van, nagyon is. John a haverom és nem akarom, hogy bármi meglepetés érje őt a kis feleségétől.

- Nem fogja.

- Honnan tudjam? –még közelebb hajolt hozzám.

- Bízz bennem. –suttogtam.

- Nem tudok. –mondta.

Levágtam öt dollárt a pultra és kimentem a bárból. Fogtam magamnak egy taxit és haza vitettem magamat vele. Otthon John éppen fürdött mikor beléptem az ajtón. Gondoltam nem zavarom így fehérneműre vetkőztem és leültem az ágyunkra majd még egy cigit gyújtottam. a ruháimat szanaszét hagytam a nappaliba, egyedül a cipőmet hagytam magamon.

- Jamie? –hallatszott John hangja kintről.

- Bent vagyok. –válaszoltam két szívás között.

- Korán értél haza .Mi történt?

- Átrakták más korra. –elterültem az ágyon, a cigivel a számban.

Johnon derekára egy kék törölköző volt csavarva, teste és haja nedves volt a fürdéstől.

- Azt hitem nem dohányzol és főleg nem a lakásba. –felvett egy alsó nadrágot.

- Nem is, ez csak kivételes alkalom.

- Remélem is. Tudod a dohányzás hét perccel rövidíti meg az életedet. –leült mellém.

- A másikat is tudod? –felültem és elnyomtam a cigit az éjjeli szekrényemen lévő virágos cserépben.

-Milyen másikat? –kérdezte.

- Tudod…a szex meg 15 perccel hosszabítja. –duruzsoltam a fülébe.

- Valóban? –kérdezte játékosan és megcsókolt.

- Aha. –kikapcsolta a melltartó pántomat és levette rólam.

- Ez valahogy jobban hangzik, mint az amit én mondtam.

- És jobban is fog tetszeni. –hátra döntött az ágyon és elkezdett csókolgatni. –John! –szóltam hirtelen.

- Mi baj? –kérdezte.

- Én nem mindig voltam ilyen, én rossz ember voltam.

- Nem érdekel. –megsimított a hajamat. –Csak az érdekel, hogy most itt vagy mellettem és nem izgat ki mit mond a régi Jamieről mert ez a Jamie, aki  itt fekszik velem fantasztikus és szeretem minden egyes porcikáját.