Annyi mindent elszeretnék neked mondani
el sem tudod képzelni mennyi mindent,
de amikor kimondanám a szavak eltűnnek,
mintha sosem lettek volna a nyelvem hegyén.
Mintha nem is akartam volna kimondani őket,
így állok előtted furán, a padlót bámulva.
Tétován a szemedbe pillantok és azt mondom: "hagyjuk",
mintha nem is érezném magamat rosszul.
Úgy teszek,mintha nem lenne fontos,
pedig az, nagyon is az.
Azt hiszem mentem a kapcsolatot,
de közben csak rombolom.
Értetlenül állunk egymás előtt,
ő nem ért engem, én meg nem értem,mit nem ért.
Hát nem csodálatos?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése