nincs is annál rosszabb, amikor azt érzed,hogy elveszíted a barátaidat vagy az ha már nem tudsz velük ugyanúgy azonosulni,mint régen

volt már pát vitám egy nagyon fontos személlyel az életemből, akinek a barátsága tartott életben

ez mostanra nagyon megváltozott,"felnőttünk" az időbeosztásunk teljesen megváltozott, nem tudtunk annyi időt egymásnak szentelni,mint amennyit szerettünk volna

ez odáig fajult,hogy néha azt érzem már csak a régen eltöltött idő köt minket össze

az,hogy már nem én vagyok a legjobb barátja már régóta tudatosult bennem...rosszul esik? Persze!

tudom,hogy ez nem csak az ő hibája,de sokszor ő zár ki és nem is veszi észre és talán ez fáj a legeslegjobban