Jamie

5.rész

Az új élet

A lagzi után elköszöntem a szüleimtől, akkor már egy fehér koktél ruhában feszítettem. Apám vizenyős szemekkel nézett rám, alig tudott beszélni, nem tudom, hogy azért, mert meg volt hata vagy csak piszkosul berúgott. Anyám meg, csak anyám volt, nem sírt, nem kívánt szerencsét csak megölelt, megcsókolta a homlokomat és utamra  engedett. Talán jól esett volna, ha sír, ha üvölt utánam, hogy ne menjek el. Mikor egy beültünk John kocsijába csókot dobtam apámnak, aztán elhajtottunk. Az egész utat szinte végig aludtam, túlságosan fáradt voltam ahhoz, hogy az ostoba szövegét hallgassam. Csak akkor ébredtem fel mikor lefékeztünk. Kinyitottam a szememet és elállt a lélegzetem. A kibaszott Four Season hotel előtt parkoltunk. Nyilt az ajtó és John nyújtotta a kezét, hogy segítsen kikászálódnom.

- Jamie, -kiszálltam. –ez az én nászajándékom.

- Istenem! –a nyakába ugrottam. –Köszönöm.

- De csak egy éjszakára foglaltam szobát.

- Nem érdekel, ez csodálatos. –megragadtam a kezét és bevonszoltam.

Mögöttünk a londiner tolta bőröndjeinket, az öreg úr kinyitotta előttünk az ajtót és biccentett. Szívem repesett az örömtől, mikor beléptem a hatalmas hallba tekintetemet a csillárra szegeztem és gyönyörködtem benne. A szikrázó kristályok megbabonáztak.

- Jamie, gyere! –szólt rám John.

Már pultnál állt, én oda siettem hozzá. Bejelentkeztünk majd liftebe szálltunk és felmentünk a 10. emeletre. Mikor az ajtó kinyílt John felkapott és kezében vitt az ajtónkhoz, a londiner még mindig követtet minket. John ügyetlenül kinyitotta az ajtózárat, elsétált velem az ágyhoz majd rádobott a fekhelyre. Elkezdte kigombolni ingét amikor a háta mögött meghallotta a londiner fiút.

-Khm. –megköszörülte torkát.

John hátra fordult, már félig ki volt gombolkozva.

-Jaa tényleg, rólad meg is feledkeztem. –zavarodottan elkezdett a zsebébe turkálni majd egy kis idő múlva elhúzott öt dollárt. –Tessék. –odanyújtotta neki.

A fiú gyorsan elmarta a pénzt és kirohant a szobánkból. John visszafordult és folytatta a műveletet, levette ingét, nadrágját és cipőjét (ebben a sorrendben).  Utána befeküdt mellém az ágyba, végig néztem rajta, jól nézett ki, kisfiús mosolya és kék szemei az őrületbe tudtak kergetni. Levette rólam a ruhámat, végig simította kezét a derekamon, magához húzott és megcsókolt. Ez volt első alkalom, hogy gumi nélkül csináltuk, nekem nem volt másabb a többinél, de ő jobban élvezhette mert alig tudtam magamról levakarni.

- John, hajnali három van és nekünk tizenegykor el kell hagynunk a szállodát. –mondtam a második menet után.

- De annyira szép vagy. –mondta és beletúrt a hajamba.

- Most mentem házasodtunk össze. Azt akarod, hogy a puncim tönkre menjen? Lesz még elég időnk dugni. –az oldalamra fordultam.

Nem válaszolt csak mellém bújt és kifli pózban elaludtunk. Másnap egy villás reggeli várt amikor felébredtem. Nem sok időt töltöttünk a hotelban, de minden pillanatát élveztem. A hotelből Johnnal kocsiba szálltunk.

- Hadd kössem be a szemedet. –mondta egy sállal a kezében.

- Mit akarsz csinálni? – ijedten néztem rá.

- Csak egy kis meglepetés. –rám kacsintott.

- Nem szeretem a meglepetéseket. – a szemem elé kötötte a ruhadarabot.

Beindította a kocsit és elhajtott a szálloda elől. Húsz perc után lefékezett, kezemet fogva bekísért egy épületbe, beszálltunk a filtbe. Pár perc múlva a lift megállt, mi kiszálltunk. John kinyitott előttem egy ajtót majd levette rólam a kendőt.

- Az új otthonunk.

- John, nem tudom mit mondjak..

- Egy Istenem ez fantasztikus-sal vagy egy John te vagy a világ legjobb férj –jével is  meg elkészem.

- Bolond vagy. –átöleltem.

A lakásban nem igen voltak bútorok. Csak a konyha bútorok voltak beszerelve és egy francia ágy állt a háló közepén meg egy tévé volt bekötve. Maga a lakás hatalmas volt, két hálószoba, nappali, konyha, étkező, fürdő, és egy félszoba állt rendelkezésünkre. A kis szobát John rendezte a többit én, saját ízlésem szerint. De még mielőtt ez megtörtént volna és csak az üres lakás volt meg mi, akkor egy hétig ki sem mozdoltunk a lákásból. Gyors kaját rendeltünk, pocsék sorozatokat néztünk, egész nap pizsamában vagy fél pucéran rohangáltunk. Ez volt ami sajátos nászútunk. Nem cseréltem volna senkivel. Majd egy hét múlva elkezdtük beépíteni a lakást, John nagyon sok időt töltött az új rendelőjének áthelyezésével. Végül csak sikerült, egy forgalmas utcában nyílt meg, de még nem volt minden elintézve. Míg ő elfoglalt volt én unatkoztam, így elhatároztam, hogy felújítom a ruhatáramat az ő bankártyájának segítségével. Hát fogtam magamat és elmentem vásárolni, szinte már nekem volt bűn tudatom, mikor haza mentem a sok szatyorral.

- Látom belekóstoltál a new yorki életbe. –a kanapénkon ült és sört ivott.

- Igen. –ledobtam a szatyrokat a földre és felkuporodtam mellé.

- Tetszik ez a ruhád. – egy kék tommy hilfiger ruha volt rajtam.

- Baj, hogy vásároltam?

- Nem, azt csinálsz, amit akarsz. – beleivott a sörébe.

Ez volt a baj, azt csinálhattam, amit akartam, amikor akartam. Ő nem szólt bele semmi be. A legtöbb nő ennek örült voltam, de én egész éltemben úgy mondd szabályok nélkül éltem és most arra vágytam, hogy valaki atyáskodjon felettem, hogy határok közé zárjnak, de ő túl jó ember volt ehhez.. John  felajánlotta, hogy dolgozzak nála tovább, de én nem akartam, valami másra vágytam. Elmentem titkárnőnek egy bróker céghez, a főnök csicskája lettem úgy mond, de erős voltam és lenyeltem a kezdeti szivatást. Nagy nehezen megkaptam az elismerést, amire vágytam. Már három hónapja voltunk New Yorkba, amikor a főnököm, Mr. Rogers, behívott az irodájába.

- Üljön le. –kínált hellyel.

- Köszönöm. –helyet foglaltam.

- Tudja a jövő hónapban lesz egy konferencia Chichagoban és szeretném, ha ön jönne velem.

- Én?

- Igen, annyira keményen dolgozott az elmúlt időben. –leült az íróasztala széllére, velem szemben.

- Végül is eleget szopatott már. –elmosolyodtam. (Ez olyan remélem látod a mosolyomban a bazd meg –et mosoly volt)

- Igen. – ő is elmosolyodott. (Persze, hogy látom)

- És mikor mennénk?

- Jövö héten. –mondta és elővette egy cigarettát majd a szájába rakta. – Milyen egy elbaszott ember vagyok. –elővett egy másikat, oda nyújtotta nekem.

Nem szoktam dohányozni, de most elfogdtam, talán nem kellett volna. Amikor elvettem tőle a cigit, megpecsételtem kapcsolatunkat. Chichagoban nem is volt rám szüksége csak akart maga mellé egy nőt, a felesége helyett. Steve Rogers, egy gazdag szülők elkényesztett porontya ként nőt fel, de válalkozásuk egyszer csak tönkre ment és nincstelenek lettek. Ő ezt nem tudta elviselni, addig törtett, taposott el más embereket, csalt, lopott és hazudott mígnem New York egyik legnagyobb bróker cégjének igazgatója nem lett. Feleségül vett egy modelt, aki szűlt neki négy gyereket. A model kiöregett a szakmából és inni kezdett, a kölköket meg egy nevelőnő nevelgeti. Szóval  az élete a cégen kívűl egy csődtömeg volt. Persze Chichagoban beróbálkozott, de visszautasítottam túlságosan tiszeteltem Johnt. Amilyen szemét láda még ki is rugott volna, ha nem annyira részeg, hogy azt se tudja, hogy hol van. Szóval az életem normálisnak volt mondható. Chichago után John minden képpen azt akarta, hogy találkozzak a hülye barátjával.

- De ő is az életem része. –mondta.

- Nem akarok azzal a bunkóval találkozni.

- Mich jó fej srác csak meg kell ismerned. Elhozná barátnőjét is.

- Nem inkább egy kurvát, akivel most „imerkedett meg”?

- Ne legyél ilyen, én is szoktam találkozni Kimyvel.

- De ő normális.

- Nem vitatkozom veled erről. Holnap elmegyünk vacsorázni vele és kész.

John végre kiállt magáért aminek örültem, viszont semmi kedvem se volt azzal a vörös dördöggel vacsoráznom. Másnap este hétkor indulásra készen voltunk. Még mielőtt elindultunk volna, végig mérrtem magamat az előszobai tükörben. Egy fekete ujjatlan, testhez simuló, térd fölé érő ruha feszítt rajtam, ami felnyomta a melleimet. Dögösnek érztem magamat. John oda állt mellém.

- Csak nem Michaelnek öltöztél ki ennyire?

- Nem. Csak én azt akarom, hogy az ő nőjét senkise vegye észre mellettem.

- Ez az én Jamiem. –megcsókolta a vállamat.

Mikor az étterem elé értünk még nem voltak ott. Egy elég puccos olasz étterembe fogalaltunk asztalt. Már félóra eltelt és még seholse voltak, így beültünk nélkülük. Ahogy leültünk a bejárat felől egy égtelen nagy ordítást hallotunk.

- Johnny fiúúúúúú!

- Ez nyilván ő. –hátra fordultam.

És igen, Michael és szöszke csaja közeledtek felénk.

- Mintha egy örékké valóság telt volna el mióta nem láttalak. –mondta John és kezett rázott a lihegő vörössel.

- Áhh a bájos nejed. –rámnézett. Ohh nem is mondta, hogy ikreket vár az asszony. –célozgatott a melleimre.

- Én is örülök, hogy látlak.

- Hadd mutassam be csodálatom barátnőmet, Miát. – a szöszke bige elmosolyodott.

- Üljetek le. –mondta John.

A vacsora latt inkább ők beszéltek, mint mi. Folyamatosan régi gyerekori emlékekről dumáltak meg arról, hogy melyik foci csapat áll nyerésre az idényben. Azt kell, hogy mondjam nem lepődtem meg Mich csaján. Buta képe volt, szőke haja, plasztikázott mellei és nagy feneke. Egy igaz barbie baba. Néha-néha összenéztünk,de nem beszéltünk. Az este végére mindenki fáradt volt így jobbnak láttuk, ha nem huzzuk tovább egymás ideját és elválunk. Éppen beszálltam a kocsiba, amikor észrevettem, hogy táskámat az asztalnál hagytam. Rögtön visszarohantam az étterembe, Michael a bejárat előtt állt egy dohányzott. Kezében ott pihent az arany színű retikülöm.

- Azt hittem, hogy te olyan nő vagy, aki nem kedveli az ilyesmiket. átnyújtatta a táskát.

- Honna tudnád, hogy milyen vagyok? Nem is ismersz.

- Többet tudék én rólad, mint amit te hinnél, Jamie. – közelebb hajolt hozzám és rám fújta a cigi füstöt.

- Barom- kiáltottam fel és eljöttem.

Ahogy John vezett haza felé azon gondolkodtam, honnan ismer Mich engem és , hogy miért érdekel ez engem. Hisz ő egy faszkalap én meg házas vagyok.

- John szerett téged. Ő jó ember. Túlságosan is jó ember. –ezek a gondolatok kavarogtak a fejembe.

Akkor éjjel nem aludtam.