Jamie

Az utolsó ámokfutás

3. rész

Az elmúlt este után minden megváltozott. Rájöttem, hogy nem vesztegethetem az időmet, el kell húznom innen mihamarabb. Ez csak úgy valósíthattam meg, ha sürgetem az esküvőt, ami nem volt nehéz. Hisz Jonh oda volt értem, minden egyes szavamat csak úgy itta, tőlem függött és minden kívánságomat teljesítette.  Reggel mikor felkeltem ő nem feküdt mellettem, éppen a konyhába reggelit készített. Kikeltem az ágyból és utána eredtem.

- Bébi! –átöleltem hátulról.

- Jó reggelt! –mosolygott rám a bárgyú képével.

- Mit szólnál, ha elmennénk egy kis vakációra Vegasba?

- Ezt most értsem úgy..?

- Igen! –jelentettem ki határozottan és helyet foglaltam az egyik széken.

- De csak két hét telt el az eljegyzés óta, és a szüleid?

- Nem érdekel senki és semmi a tied akarok lenni!

- Komolyan?

- Komolyan!

Letérdelt elém, az ölembe hajtotta a fejét és sírni kezdet. Eddigi éltemben még nem láttam férfit sírni. Elmondása szerint még soha senki nem akart ennyire az övé lenni, amin nem csodálkozom. Jonh rendes pasas, de túl papucs a drága. Érdekelt ez engem? Frászt! Csak arra kellett, hogy elfussak innen.

- De mi lesz a szüleinkkel? –letörölte a könnyeit.

- Ezt, hogy érted?

-  Lehet, te nem akarod, hogy ott legyenek, de én igen!

Baszki. Azt hittem, hogy sikerült az ujjam köré tekerni. Csalódnom kellett. Próbáltam kiállni az én gyors és egyszerű tervem mellett, de hajthatatlan volt. A korábban könnyes képe, feszülté és vörössé vált. Annyira erőszakosan ragaszkodott az ő verziójához, vagyis egy kisebb lagzihoz, ahová meghívhatjuk a családunkat és a barátainkat. Ami az én családomat illeti, elég nagy slamasztikába voltam. Ugyanis anyám tudta, hogy ez csak egy egérút számomra, a rokonságom többi része, meg egy kész csődtömeg volt. Jonh szerettei viszont csupa sikeres és normális emberek voltak. Attól tartottam, hogy ha meglátja a pereputtyomat, akkor fejvesztve menekül majd előlem. Szóval Jonht nem lehetett lebeszélni az ámokfutásról, így beleegyeztem, fájó lélekkel, de nem volt más út.

-  Olyan édes vagy, hogy ki akarsz magadnak sajátítani. –mondta nekem nyájasan.

Nem válaszoltam semmit, csak mosolyogtam bájosan, de a lelkem mélyén a pokolba kívántam őt. Viszont az időpontban meg tudtunk egyezni, június 17-ében állapodtunk meg, ami még három hét várakozást jelentett. Nem tudtam mást csinálni, mint várni. Az idő nagyon lassan telt, és nekem jó képet kellett vágnom az összes esküvői marhasághoz. Semmi kedvem nem volt egy giccses étteremben süteményeket kóstolni. A családom már tűkön ülve várta a nagy napot, ezért már két héttel az esküvő előtt apám kis házában nyomorogtak. A látogatók száma nem haladta meg a 20 főt, aminek örültem. Persze a legkellemetlenebb rokonok szánták rá magukat a vizitre, anyám három nővére, apám két öccse, a nagyszüleim, öt unokatestvérem, és a gyerekeik. Jonh családjával nem igen törődtem az esküvőig, így is meg volt a saját gondom.  Ami viszont kicsit elkeserített az az, hogy barátaim nem igen voltak, igazából csak egy, Kimy. Az én drága Kimym. Kivel is mentem volna el magamnak esküvői ruhát venni, mint vele. Ezt az egész felhajtást baromságnak gondoltam, csak egy valamit élveztem piszkosul. Jonh pénzének herdálását. Eldöntöttem, hogy a legdrágább ruhát fogom meg venni. Kimyvel vállvetve indultunk el a szalonba, ami központ egyetlen puccos helye volt. Az épület belülről, és kívülről is finom volt. A ruhák méreg drágák és gyönyörűek. A boltban egy negyvenes, csinos, szőke, nagy mellű nő fogadott.

- Jó napot hölgyeim! –vicsorította ránk vérvörös ajkaival keretezett száját.

- Jó napot! – feleltünk egyszerre.

- Miben segíthetek?

- Temetésre szeretnék valamit venni. Mit ajánl?

- Nem úgy érette asszonyom.. –próbált Kimy magyarázkodni.

- Nem kell mentegetőzni, mikor én ilyen idős voltam, mint maga –felém biccentett – én is szemtelen és pimasz voltam az idősebbekkel. Azt hiszi nem is ismerem magát, pedig téved. Maga az fajta ember, aki azt csinál, amit akar. De most… valami olyan történt, ami ellen nem tud semmit se tenni. Szegény rémült kislány. –rám mosolygott

A lélegzetünk elállt és nem tudtunk megszólalni. Utólag már bántam, hogy nem tudtam fékezni a tiszteletlenségemet.

- Szóval mit ajánl? – válaszoltam, mintha az elmúlt két perc meg sem történt volna.

Elmosolyodott és körbevezetett a szalonba. Az összes ruha tetszett. Azt kívántam bárcsak férjhez mennék annyiszor, hogy mindet viselhessem. Ez annyira gyerekes gondolat, de sose képzeltem, hogy feleségül vesz majd valaki. Anyámat idézve „Egy kurva senkinek se fog kelleni!”. De igen is kellett! Éppen menyasszonyi ruhát próbáltam, pezsgőt iszogattam és a tükörben csodáltam magamat. Ez volt a legnagyobb elégtétel magamnak és anyámnak. Két óra próba után egy Ronald Joyce darabot választottam. A ruha figyelemfelkeltő, bámulatos és szikrázó volt, tökéletesen passzolt a gyűrűmhöz. A szerzeményemet az esküvő előtt négy nappal postázták egy hatalmas dobozban. Vidáman bontogattam a csomagot a nappali közepén, amikor egyszer csak Jonh megjelenik alsónadrágban és egy bögre teával a kezében.

- Ez meg micsoda? –kérdi.

- Az esküvői ruhám. –kiráncigáltam a dobozból és magam elé tartottam.

- Nekem ezt nem kéne látnom! Balszerencsét hoz! –üvöltözte, majd hátra fordult és beverte a fejét az ajtófélfába.

- Jézusom Jonh! –kiáltottam fel, eldobtam a ruhát.

Mikor megindultam felé elcsúsztam a csomagoló papírokon, és hanyatt vágódtam. Még az esés előtt sikerült Jonhba megkapaszkodnom, akit magammal rántottam, a kezében tartott tea meg az én arcomra esett. A bögre széttört a fejemen, a folyadék pedig a hajamba zúdult. Az edény olyan érővel tört szét a koponyámon, hogy halántékon vér serkent. Az egész helyzet, annyira nevetséges volt, hogy csak nevetni tudtam. Ott feküdtünk a padlón és úgy nevettünk, mintha életünk legjobb viccét hallottuk volna. Egy percre egészen azt hittem, hogy szerelmes vagyok belé. Aztán eszembe jutott, hogy most sokkal fontosabb dolgom van a szerelemnél. Megszakítva a légyottot feltápászkodtam, felszedtem a cserép darabokat és feltakarítottam a mocskot. Mikor visszaértem Jonh a kanapén ült kezében a ruhámmal. Úgy nézte, mintha valami kincs lenne. Mellé kuporodtam és arcon csókoltam.

- Holnap elmegyek a fiúkkal legénybúcsút tartani.  Remélem te is jól fogsz majd a csajokkal szórakozni. – felém fordult.

- Basszus teljesen elfejtettem a lánybúcsút.

A telefonhoz rohantam és felhívtam Kimyt. Teljesen pánikba estem, ez volt a ruhaválasztáson kívül a másik kedvenc programom . Megnyugtatott és azt mondta, hogy ő mindent elintéz holnap estére. Másnap Jonh és a haverjaival elmentek egy bárba. Távozásuk után felvettem a legkihívóbb ruhámat, kifestettem magamat, és megcsináltam a hajamat. Pontban este kilenckor kopogtak az ajtón. Lebotorkáltam a lépcsőn a tűsarkúban. Az ajtóban Kimy állt és az anyám mögöttük meg egy fehér limuzin. Ott a lány unokatestvéreim, a két legidősebb unokahúgom és az egyik nagyanyám várt. Kellemes meglepetés volt, annak ellenére, hogy nem kedvelem őket. Harminc perces út után megérkeztünk a környék legjobb férfi sztriptíz bárjához, ahol foglalt helyünk volt az első sorba. Mi előtt beléptünk volna a szórakozóhelybe, Kimy a fejemre rakott egy fátylat.

- Most már tökéletes menyasszony vagy! –rám kacsintott.

Bent szólt a zene, és mindenhol szinglik voltak. Helyet foglaltunk majd vártuk, hogy kezdődjön a műsor. Míg várakoztunk Kimyvel elmentünk a bárpulthoz, hogy igyunk valamit. Elhatároztuk, hogy ma igazán berúgunk. Ami sikerült is. Mikor megjelent az első táncos fiú, a hangos bemondóba bemondták, hogy van közöttünk egy menyasszony, aki csak arra vár, hogy valaki adjon neki egy kiadós öl táncot. Miután ez elhangzott a reflektor rám irányult, és a következő pillanatban már rajtam tekergett egy brazil srác. Imádtam. Persze az egészet anyám rosszul nézte, de nem tudtam vele foglalkozni. Túlságosan lefoglaltak a fiúk. Az összes tökéletes volt, de egy még is kitűnt a többitől. Jake. Ő tudomást se vett rólam hiába lebegtettem neki a húszdollárosokat, és ez nem tetszett. Mikor a műsornak vége lett az anyámék haza mentek. Ez ilyen hajnali kettőkor lehetett. Mi, Kimyvel még ott maradtunk egy kicsit inni. A piától bátorra ittam magamat. Így amikor Jake kijött az öltözőből és a bár felé indult utána eredtem.

- Talán nem tetszem? –vetettem neki oda.

Hátra fordult és végigmért. Levetkőztetett a szemeivel. Elnevette magát, és így szólt:

- Azt nem mondom, de láttam már jobb bigét is.

- Ha ez így van, akkor miért nem jött oda hozzám?

- Kisasszony! Én csak a munkámat végzem. Oda megyek, ahol a pénzt látom. És különben is nem akartam a nagyinak sokkot okozni. Elég mély benyomást szoktam tenni a vendégeimre.

Ahogy ezt kimondta a lábaim megremegtek és tenyerem izzadni kezdett.

- Dogja föl magának a pénzét!

- Ha ennyire kellek, akkor szívesen bevállalom egy kis plusz pénzért.

- Maga most azt mondja nekem, hogy pénzért….?

- Pontosan.

Visszacsoszogtam Kimyhez és előadtam neki az előbb történteket. Ő pedig azt mondta, hogy velem akar jönni.

- A barátnőm is jönne.

- Nem gond csak, akkor száz dollár lesz.

Átnyújtottuk a pénzt, bepattantunk a kocsijába, és felmentünk a lakására. Ott megkínált minket itallal, leültetett a kanapéjára, majd a tárgyra tértem.

- Szóval bármit tehetünk veled? –kérdeztem.

- Azért nem.

- De például kikötözhetünk? –kérdezte Kimy kíváncsian.

- Talán. –mondta szemtelenül.

- Kérnék egy percet, meg kell látogatnunk a mosdót. –felálltam és magam után húztam Kimyt.

- Mit csinálsz? Egy halál jó pasi vár minket kint! Te meg kéreted magad? –vágta a fejemhez.

-  Ohh drágám.. ő csak a pénzünket akarja, és nem azért feküdne le velünk, mert csinosak vagyunk.

- Jól tudom, de jó móka lesz. Még sose csináltam ilyesmit főleg nem veled.

- Édes vagy, de én kitaláltam valami sokkal szórakoztatóbbat.

Közelebb húzódtam hozzá, és a fülébe súgtam a tervemet. Mikor kimentünk Jake alsónadrágra vetkőzve várt minket.

- Hiányoztam? –kérdezte.

- Nagyon! –búgtam a fülébe –gyere nagyfiú!

Felálltunk, a hálóba vezetett minket, Kimy kivett a fiókjából pár nyakkendőt, ledöntöttem az ágyra és a csípőjére ültem. Míg csókolt, a Szöszi hátra kötötte a nyakkendőkkel a kezét.

- Mi a pokol? –megpróbált szabadulni a szorításból, de nem sikerült.

- Megvettünk drágám erre az estére. –lemásztam róla.

- Most mi diktálunk. –mondta Kimy és szájon csókolt.

- Azt hittem bejövök nektek. –vinnyogott kétségbe esetten.

- Ez igaz édes, de tudod láttam már jobb pasit is. –válaszoltam a hangját utánozva.

- Menj a pokolba!

- Azt hiszem, már ott vagyok! –rákacsintottam és megszorítottam a kötéseket.

- Ilyen, ha a fagyi visszanyal. –mondta Kimy és kivette a nadrágja zsebéből a pénzünket.

Leléptünk a srác lakásáról, kerestünk egy nyitva lévő éttermet és beültünk. Ott ültünk még két órán keresztül, az utolsó balhénkról beszélgettünk, és akkor rájöttem, hogy nem kívánhatnék magamnak jobb barátot a Szöszinél.