Frida és én

Sose volt olyan híres ember akire hasonlítottam volna,vagyis eddig ebben a tudatban éltem. Év elején a könyvtáros tanárnő említette legelőszőr azt,hogy én Frida Kahlora hasonlítok.Adott is róla egy könyvet,hogy bebizonyítsa,és valóban. Nem nagyon foglalkoztam vele akkor. A múlt hétvégén eljött egy fotós,hogy képeket készítsen a darabról amit előadtunk a suliban.Ő volt a második aki Fridához hasonlított és akkor elhittem. Mikor haza mentem egyből az volt az első,hogy rákeressek minden létező helyen(tumblr,facebook,weheartit,google). Frida teljesen átértelmezte bennem a szép fogalmát. Ő szépsége nem kívülről volt kiemelkedő hanem,az ami belülről sugárzott.Az tette őt végtelenül széppé és erőssé. Élete gyötrelemmel teli volt, legnagyobb fájdalmat az okozta neki,hogy nem élhetett teljes emberként. Mindig vele volt a halál árnyéka. A festményein magát nem ábrázolta tökéletesnek,meg festette magának az összenőtt szemöldököt és a szája fölött ívelő bajuszát. Bárcsak minden nő ilyen lenne bárcsak belülről is olyan lehetnék mint ő.