Korábban már írtam egy kis beszámolót a Bruno Mars koncertről,de most úgy érzem bővebben ki kell fejtenem az élményt. Egészen addig nem tudatosult bennem az,hogy én ma látni fogom a kedvenc előadómat,míg 22:00-kor ki nem gyúltak a fények az arénában. Pontosan emlékszem rá,hogy vert a szívem mikor megláttam őt a reflektor fényében,a kis barna kalapjában és mellényében. A közönség egyszerre kezdett sikítozni és énekelni a Moonshine című dalára. Elképesztő érzés volt,hogy igen én ilyen szerencsés vagyok és itt lehetek. Koncert kb. 4 órás volt előzenekarral és várakozással. Amikor táncoltam a számaira esküszöm úgy éreztem,hogy nincsenek korlátaim. Bármit megtehetek az jó lesz és elfogadják az emberek.
Lassan 2 hónapja ennek és én még most is hordom a karszalagot,amit akkor kaptam,mikor rá pillantok ugyanazt érzem amit akkor,persze nem teljesen azt hiszen nem jelenik meg Bruno és nem kezd el énekelni(bárcsak!). Egyszerűen csak visszagondolok arra a felemelő élményre és ez nekem tökéletes elég.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése